Anyám gondoskodó hozzáállása, amikor azt mondta, hogy „vigyázz magadra kisfiam” és amikor már felnőttem, akkor kijavítottam Őt, hogy mond inkább azt, hogy „szeretlek édesfiam”, és akkor úgy mondta. De nagyon örültem neki, amikor az élete utolsó napjaiban elhagyta száját a „vigyázz magadra kisfiam”.

Én nagyon anyás voltam, és nagyon szerettem a közelébe lenni. Amikor a reggeli kakaóstekercs és tej előkészítve várt, nagyon örültem neki, mert mai napig az a kedvencem. Neki ilyenkor hajnali 4-kor már kelni kellett, mert ment a tűzhelygyárba dolgozni. És aztán délután amikor hazajött, mindig vártam a kapuból, hogy mikor fénylik ki a ruhája a sarkon és mit hoz haza. És ha megláttam egy fonott kalácsot, vagy egy friss pékárut mindig elöntött a szeretete.

.

Aztán amikor főiskolára jártam, és havonta jöttem haza és ilyenkor mindig megkérdezte, hogy mit csináljon nekem. Mákos guba volt rendszerint a választásom, mert ezt is ahogyan megcsinálta, most is érzem azt a nyelvemhez dörzsölődő mákszemeket és imádtam.

Apám nyugodtsága nagyon inspiráló volt életem azon szakaszaira, amikor már rég ki kellett volna akadnom, vagy idegesnek kellett volna lennem, de nem lettem és meg tudtam figyelni valamit, amivel aztán több lehettem.

Nagyon kedvelték a kollegái, és „öreg”-nek szólították már 40 éves korától és sokat vicceltek vele.

13 éve amikor kiderült, hogy gyógyíthatatlan betegsége van és azt mondták, hogy max 1-2 napja van hátra és lehet azt sem éri meg, még odaérek.

Kihoztam a kórházból, nagy fájdalmai voltak, de még ott is a nyugodtság előbukkant, amikor azt mondta, hogy „majd letelik”.

Aszisztoltam őt és kijött a fájdalmaiból és csodájára jártak a faluban, akiket folyamatosan megviccelt.

10 napot élt még és aztán úgy döntött, hogy elhasznált testét itt hagyja. Az utolsó napon csak nyugodtan aludt és megvárta még visszajövök a Maratoni befutóról és még egy aszisztot (eljárásmód testi kényelmetlenség enyhítésére) adtam neki, aminek a végén megkértem valamire és Ő abban a pillanatban meg is tette.

Ez egy nagyon nagy spirituális élmény volt számomra, hogy szellemi lények vagyunk és az élet valójában soha nem ér véget.

Most is, amikor Anyuka még napközben szenvedett és nem nagyon tudtam neki már segíteni, de aztán Zsuzsa lement hozzá és a jelenlétével, szándékával úgy megnyugtatta, hogy amikor már én mentem le hozzá, akkor már Ő is nyugodtan aludt, mint Apám és hajnalban kedves arccal távozott.

Köszönöm Zsuzsa, hogy ápoltad Őt 8 éven keresztül. Az a törődés, amit beletettél, az egy hatalmas szeretetről árulkodik. Örökké hálás leszek Neked érte. És lányodnak Reginának, hogy végig segítségedre volt.

1 hete volt a temetése a Karancsberényi templomban. Nagy megtiszteltetés volt, mivel ez volt az első alkalom, hogy a templomban lehetett temetést csinálni.

Sokat jártam Grizeldával (így szólítottam őt az utóbbi években) is templomba, sokat ministráltam, felolvastam olvasmányt, szentleckét és mindig büszke voltam rá, hogy Ő az Anyukám!